2018. november 3., szombat

Chevda - Csevda vagy sev-da

A mostani bejegyzés, nem egy recept lesz.
Szeretném elmondani nektek, hogy ennek a nasinak a készítésével szeretnék foglalkoznia jövőben.
A receptet más blogokban megtaláljátok. Én most reklámozni szeretném inkább az ételt magát, és ha tetszik, vásárolni is tudtok belőle.

Maga a chevda, egy nagyon finom, sós csemege, egy ropogtatni való, ami Indiában nagyon népszerű. Több változat is létezik, mert India erről híres, hogy minden ételnek van 108 fajtája legalább. Ahány ház, annyi szokás. Ez a mondás Indiára is érvényes.






Ez a kép, egy reklámanyag, amit egy kedves jóakarónk készített, nevezetesen Fatér Barna, akinek nagyon hálás vagyok emiatt. Ahogy ezen az anyagon olvashatod, a chevda igen sok embernek jó lehet, mert majdhogynem belefér a minden-mentes kategóriába. Vegán, vagyis nincs benne tejtermék. De búzaliszt sincs benne, ami miatt gluténmentes is. Sárgaborsólisztből van készítve. Természetesen E-szám, és hasonló adalékanyagok sincsenek benne. Sosem tennék ilyeneket ételbe. Tartósítószer sincs benne, mert légmentes csomagolásban tárolva, fél évig tartja meg a minőségét. És hát ételeinket igyekszünk a lehető legjobb, odaadó tudatban készíteni, s végül felajánlani a Legfelsőbb Úrnak, ami miatt prasadam lesz, vagyis Isten (Krisna) kegye. Ezt jelenti a prasadam szó... hogy kegy. Krisna kegye. Azért kegy, mert Krisna elveszi a rossz karmát, amiért élőlényeket kellett elpusztítanunk, hogy ételhez jussunk, és azért, mert feltölti lelki energiával, hogy az élőlények áldásában részesülhessenek.



Én kétféle változatot készítek. Az egyik a fenti képen látható, ami mogyorót, és mazsolát tartalmaz. Ez olyan, mint a diákcsemege. Nem csípős.

A másik verzió csípős (csilis), és nincs benne sem mogyoró, sem mazsola. Viszont van benne szezámmag.





Szóval ezeket a szuper egészséges, tápláló, és megunhatatlan ételeket lehet tőlem megvásárolni.
Kérlek, küldj e-mailt nekem, ha érdeklődnél a chevdák felől. gyomornegyed@gmail.com címen mindig elérhető vagyok. Non-stop :)

Várom kedves hozzászólásaitokat, észrevételeiteket, véleményeteket, rendeléseiteket. Meg mindent, amit csak szeretnétek hozzáfűzni, esetleg hozzáfőzni :) megosztani velem, és a nagyvilággal.


2018. március 6., kedd

Kámfor - Karpura

Felkérésre írok egy cikket az egyik legkülönlegesebb "fűszerről", a kámforról.




 Írásom nem a szokásos wikipediás és egyéb lexikális tudományra fog alapulni.
Azokat meghagyom neked, hogy járj utána, ha érdekel a vegyjele, és egyéb roppant hasznos és érdekfeszítő témák.
Inkább arról írok, hogy a védikus kultúrában, milyen ételekbe, illetve milyen környezetben található meg a kámfor, s mi lehet a szerepe. 
Nos nézzük, miket lehet tudni erről a különleges kristályról.



Először is ... a kámfornak olyan az íze, mint a kámforos fogkrémnek. Csak hogy bejöjjön neked is, hogy mire gondolok, és hogy most miről fogsz olvasni.
Azon túl, hogy a kámfor fertőtlenítő hatású, nagyon kellemes aromája is van. Olyan kámforos, ... de ezt már megbeszéltük az előbb. Szóval lapozzunk...


A kámfor legelterjedtebb felhasználási formája a konyhában, az édességek csoportjába tartozik. Nagyon népszerű például a sűrített tejbe tett kámfor. Van egy édesség, a sweetrice, vagy indiai nyelven khír, ami egy tejberizshez hasonlító, de annál sokkal lágyabb, krémesebb, édesebb, és finomabb étel. Ebbe az ételbe is gyakran tesznek kámfort. Most ihletet kaptam ahhoz, hogy a következő bejegyzés a sweetrice legyen. Amit meg kell jegyezem, hogy magát a kámfor-kristályokat nem szabad csak úgy, beledobni az ételbe, mert nehezen fog feloldódni, és ha valaki ráharap, akkor ... tömény kámfort fog tapasztalni, ami... hát nem a legkellemesebb. Ja és ha már az adagolásnál tartunk, akkor felejts el, hogy eltűnik, mint a kámfor. Nem tűnik el. Neked kell eltüntetni. Vagyis érdemes feloldani egy kanál vízben, hogy teljesen feloldódjon, és csak utána belerakni az ételbe.

A szilva csatni szintén olyan étel, amiben előszeretettel alkalmazzák a kámfort. A csípős, édes savanykás, selymes íz tökéletes társa a kámfor.

Érdekesség, hogy Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége illatát négy elem keverékéhez hasonlítják, melyből az egyik a kámfor:
„Két rész pézsma, négy rész szantálfa, három rész aguru vagy sáfrány, valamint egy rész kámfor keveréke alkotja a catuhsamát.” A catuhsama illata rendkívül finom. Ez az idézet a Garuda Puránából származik.



Srimati Radharani, Krisna gyönyörenergiájának női megtestesítője, aki nem nem más, mint az Legfelsőbb Úr iránti tiszta, motiválatlan szeretet és odaadás megtestesülése. Azt mondják a Szentírások, hogy ennek a gyönyörű lánynak a testén különböző illatos kencék és szépítőszerek vannak.



Testének szépségét a kunkuma nevű piros porhoz, a társai iránti szeretetét pedig a szantálfa dörzsöléséből nyert szantálpéphez hasonlítják. Mosolyának édességét pedig a kámforhoz. Ezek keveréke borítja Srimati Radharani testét. Krisna iránti mérhetetlen szeretete pedig olyan, mint a pézsma. Radharani egész testét ez a pézsma ékesíti.
Az Isten iránti szeretetből fakadó boldogságnak 8 jellemzője van, s amikor ezek egyesülnek, akkor nem csak a hívek, de Krisna is csodálatos boldogságot tapasztal. Az Ő öröme olyan, mint amikor összekeveredik a joghurt, a kandiscukor, a ghí, a méz, a feketebors, a kámfor, és a kardamon. Ezek együtt rendkívül ízletesek, és nagyon édesek.
Ezek a szép leírások a Caitanya Caritamritából származnak.

Ebben a könyvben további szép leírásokat is találunk olyan  ételekről, amikben kámfor is van.
Íme egy-kettő Damayantiról, aki Raghava Pandit húga, és egy alkalommal rengeteg étellel lepték meg Sri Caitanya Mahaprabhut:

 Jó minőségű rizst sütött ki, porrá törte, ghível összekeverte és cukorszirupban megfőzte. Azután kámfort, feketeborsot, szegfűszeget, kardamomot és más fűszereket adott hozzá, majd a keverékből nagyon illatos, ízletes golyókat formált.

Továbbá:

Ghíben finom, hántolatlan, szárított rizst pirított, cukorszirupban megfőzte, kámfort adott hozzá. Így készült az ukhdá vagy mudki nevű étel.

Nézzük meg, hogy miket írnak a Szentírások Krisna beszédéről:Krisna a Bhagavad-gítában beszél Arjunához, jóbarátjához. 



„Krisna beszéde sokkalta édesebb, mint a nektár. Minden egyes boldog szava jelentőségteljes, és amikor beszéde kámforhoz hasonlatos mosolyával keveredik, ez a zengő hang és szavainak mély jelentése számtalan transzcendentális ízt hoz létre.”

És még egy érdekesség Krisna fuvolájának hangjáról:

Amikor mosolyának holdsugara elvegyül teste ragyogásával, a kettő együtt a kámfor aromájára emlékeztet. Ez a kámfor aztán ajkán keresztül a fuvolába kerül, ahonnan megfoghatatlan hangvibrációként tör elő, és erőnek erejével rabul ejti azoknak az elméjét, akik hallják.



Krisna testének hűsítő hatása pedig olyan, ami kioltja a világ legnagyobb tüzét, a kéjt:

A kámfor, a khasakhasa gyökere és a szantálfa együtt sem lehet oly hűsítő, mint Krisna tenyere és talpa, amely hűvösebb és kellemesebb, mint millió és millió hold.


Nos a lényeg, hogy a kámfor egy nagyon jó dolog, és nem csak a konyhában van nagy jelentősége, hanem a Krisna-tudatban is. Krisna transzcendentális testének fontos elemeként is megjelenik.

2017. szeptember 27., szerda

Kenyér

Egy újabb nem indiai recept következik.
Talán nem bántok meg senkit, ha néha néha írok magyaros vagy más nemzeti étel recepteket.
Személy szerint nekem a kenyér az egyik legfontosabb táplálék az életemben. Ha van kenyér meg leves, akkor én elégedett vagyok. Persze egy kis nutellás palacsinta nem rontja el a kedvemet.




Ebben az bejegyzésben a legáltalánosabb tésztából készített, tetszőleges péktermékhez való tésztát és a sütési módszert szeretném veled megismertetni. Legalábbis azt, ahogy én szoktam készíteni. Egy kedves középiskolai villanyszerelő tanáromtól tanultam a következő bölcsességet: az egyszerű dolgok azért vannak, hogy legyen mit bonyolítani. Ez tökéletesen igaz a kenyértésztákra is. Most átadom neked azt a receptet, amely minden péktermék kiindulási pontja lehet, és amihez a későbbiek során mindig tudsz majd viszonyítani. 

A hozzávalók:

0,7 kg teljes kiőrlésű búzaliszt
0,3 kg (BL-55-ös) fehérliszt
40 gramm élesztő
70 gramm olaj (0,8 dl)
1 és fél enyhén púpos evőkanál só
1 és fél enyhén púpos evőkanál cukor
530 gramm meleg víz

A szakácskönyvek szinte kivétel nélkül azt írják, hogy langyos tejben kis cukorral fel kell futtatni az élesztőt. Ha tökéletes kenyeret szeretnél, akkor mindenképpen válaszd a nagy pékek útját. Én azonban máshogy szoktam ezt elvégezni. Mivel sokszor nincs tejem, időm pedig még kevesebb, ezért nemes egyszerűséggel mindent összeöntök egy 5-6 literes edénybe, vagy közvetlenül belemérek mindent a tésztagyúró gép üstjébe, és begyúrom a tésztát. Géppel 3 perc, kézzel 6-8 perc a gyúrás ideje. 


Konyharuhával letakarva meleg helyen 40 percig pihentetem a tésztát.
Miután szépen megkelt – másfélszeresére, vagy akár kétszeresére is feldagadt – jöhet a formázás. Először is átgyúrom még egyszer alaposan a tésztát. Ha pontosan 1000 grammos kenyeret szeretnénk, akkor 1100 gramm tésztát kell kimérni hozzá. Ha 500 grammosat, akkor 560 grammot. Kiolajozott püspökkenyér-formába teszem őket. Visszarakom a meleg kelesztő helyre.
A zsömle vagy a kifli mérete tetszőleges lehet, de kiindulásképpen ezekkel kapcsolatban is adok tippeket. Ha zsömlét szeretnél készíteni, akkor szakíts 100 grammos tésztadarabokat, és formázd ki őket kerek zsömleformákká. Tedd őket liszttel meghintett tepsire. Ha a kiflit választod, akkor szakíts 400 grammos darabokat a tésztából. Nyújtsd ki őket kb. 25 cm átmérőjű körökké. Oszd négy egyenlő részre a kört (felezd meg, majd még egyszer felezd meg). Így minden körből négy egyforma, háromszöghöz hasonló alakzatot kaptál. Elvileg minden darab súlya 100 gramm körül mozog. Fordítsd magad felé a háromszög-tésztád csúcsát – ami a kör belsejében volt –, majd egy sodrófával enyhén nyújtsd ki. Fentről lefelé – magad felé – kezd el feltekerni. Ha végigértél, hajlítsd meg, hogy kifli formájú legyen, és helyezd liszttel meghintett tepsire.  A többit is formázd meg ezzel a módszerrel. Vagy másikkal, ahogy tetszik.
Miután elkészültek a formák, ismét le kell takarni őket konyharuhával, és másodszor is meg kell őket keleszteni meleg helyen. Attól függően, hogy mennyire meleg a kelesztő hely, ez az idő lehet 20 és 40 perc között bármennyi.
Ha újra megkeltek, akkor előmelegített, 190 °C-os sütőbe kell őket rakni (de konyharuha nélkül).
Ha egy kilogrammos kenyeret sütsz, akkor 45 percig kell sütni. Félúton meg lehet fordítani, amennyiben nem légkeveréses sütőt használsz. Ne felejtsd el beállítani a csipogódat 23 percre. Csak a biztonság kedvéért. Újabb 23 perc elteltével kiveheted a kenyeret a sütőből.
A félkilós kenyeret 35 percig kell sütni, de a módszer ugyanez. A csipogó 18 percre van beállítva.
A kiflik és a zsömlék sütési ideje 20 perc. Félúton fordíts.
Minden kelt tészta titka a kelesztésben rejlik. Ha megadod a számára az előírt kelési időt, akkor szép péksüteményeid lesznek.
Bármilyen pékterméket készítek, mindig le szoktam spriccelni vízzel egy egyszerű virágpermetezővel, közvetlenül azután, hogy kivettem őket a sütőből. Miért? Mert nagyon szeretem, ahogy a víz hirtelen forró gőzzé alakul, a 190 °C-os péktermék hatására. Mellesleg a kenyér héját is puhává teszi. Ha te inkább ropogósan kedveled a kenyérhéjat, akkor ne spricceld le. 


2017. augusztus 31., csütörtök

Sziva csatni - Aloo bookhara chutney


A recept a Hare Krisna Vegetáriánus szakácskönyv című zseniális szakácskönyvből származik, amit Krisna-völgy első főpujárija – főpapja, pontosabban papnője – írt.
Akik szeretik a csatnikat, illetve kedvelik a csípős, pikáns ételeket, azoknak ez az étel igazi kuriózum lesz. Ezt a csatnit először Yamuna Devi Dasi készítette - Srila Prabhupada tanítványa - Srimati Radharani megjelenési napján, 1967-ben. És mivel a színe a ragyogó rubinra emlékeztet, ezért a bhakták - Krisna-hívők - rögtön elnevezték „Radha Red” csatninak.



Hozzávalók: 

-        -   2 evőkanál vaj, vagy inkább ghi, de lehet olaj is
-        -   1 kávéskanál őrölt koriander
-        -   1/8 kávéskanál őrölt kardamon
-        -   1,5 evőkanál kókuszreszelék
-        -   700 gr szilva
-        -   250 ml cukor
-        -   ½ csipetnyi kámfor
-        -   ½ tk csilipor

Előkészítjük a szilvát. Megmossuk, kimagozzuk és nyolc felé vágjuk.

Felteszünk a tűzre egy nagyobb edényt, ehhez a mennyiséghez egy 3-4 literes edény a leg célszerűbb. Nem csak azért, hogy kényelmesen beleférjen a szilva, hanem azért is, mert főzés közben folyamatosan bugyog a csatni, ami egy kisebb edényből talán kifröccsenhet. A forrásban lévő csatni nagyon forró, és a cukros szilva pedig nehezen jön le a gáztűzhelyről, ha kifröcsög, és ráég. Amúgy is ki fog valamennyi fröcsögni, mert ez egy ilyen étel. :-)


Amint látod, nálunk is kifröcsögött. Aggodalomra semmi ok, erre találták fel a szivacskendőt.
Szóval, most, hogy már fent van az edény a tűzön, tegyél bele 2 ek olajat, vagy vajat. Fel kell forrósítani, és sorban bele kell rakni a következő 3 hozzávalót, vagyis a koriandert, a kardamont és a kókuszreszeléket, 10-10 másodperces eltéréssel.  Utána mehet bele a szilva. Ekkor tesszük bele a porcsilit is. Felforraljuk az egészet, és kisebb lángra vesszük a tüzet. (már ha tűzzel főzünk, és nem elektromossággal :-D ) Közben meg-megkavarva, hogy ellenőrizzük az edény alját, nem égett-e még le. Ha leégett, ne aggódj, én már rengetegszer égettem le. Át kell önteni egy másik edénybe, sűrűbben kell kevergetni. A leégett edényt pedig be kell áztatni. Kb 15 perc múlva – miután beáztattad a leégett edényt, és kidühöngted magad – és kellően szétfőtt a szilva, beleteheted a cukrot. Gondolatban próbálj meg elvonatkoztatni az anyagi károkról. További 40-45 percig kell főzni a  csatnit, de most már kicsit tényleg sűrűbben kavargasd, hogy ne legyen semmi gubanc. Ha a csatni színe szép és fényes, az állagát pedig kellően sűrűbbnek érzed, mint mikor elkezdted, akkor leveheted a tűzről. Keverd bele a kámfort. 


Szuper! Gyakorlatilag kész lettél. Persze még a neheze hátra van. Mindent el kell mosogatni, és a tűzhelyet is le kell tisztítani. De ez már egy másik történet…



Jó étvágyat hozzá! Megéri a fáradságot, hidd el. 

2016. december 2., péntek

Sütőtökös sabji

Sütőtökből rengeteg különféle sabjit lehet készíteni.
Az itt leírt változat, egy eredeti, indiai, radhavallabhás spekuláció :)
A Krisna-völgyi 2016-os októberi sütőtök fesztiválon debütáltam ezzel a recepttel.

Hozzávalók:
 - 1 liter kockára vágott sütőtök
 - 1 liter kockára vágott krumpli kisütve
 - 0,5 liter zöldborsó
 - 1 liter felkockázott padlizsán kisütve
 - 0,5 liter körd (házisajt) kisütve, beáztatva sós kurkumás savóban (új ablakban nyílik a receptje)
 - 0,5 liter paradicsom meghámozva (forró vízzel) és felkockázva
 -  só, mondhatnám, hogy ízlés szerint, de inkább azt mondom, hogy 5 liter végeredményhez 2 evőkanállal
 - 2 dl tejszín
 - 1 csomó petrezselyem zöldje 

Csonsz:
 - 1 ek fekete mustármag
 - 1 ek római kömény
 - 1 db egész csili
 - 5 db curry levél
 - 1 tk lepkeszegmag
 - 1 tk asafoetida
 - 1 tk kurkuma

Először a csonsz-t készítjük el. Felforrósítunk 2 ek olajat (mindenki döntse el, hogy milyen olajat használ, ami megfelelő az egészségügyi és anyagi helyzetének). Mi napraforgó olajat használtunk.
Belerakjuk a felsorolt fűszereket, a felsorolás sorrendjében. Amikor a fekete mustármag kipattogott, akkor érdemes levenni az edényt a tűzről, és a többi fűszert tűz nélkül a legjobb belerakni.
Ha ezt ügyesen megcsináltuk, (lehet hogy nem fog elsőre sikerülni, túl meleg, vagy túl hideg az olaj, vagy bármi más miatt, de ne adjuk fel, kísérletezgessünk csak) akkor beletesszük a felkockázott sütőtököt. Kicsit átforgatjuk az olajon, majd 2-3 perc elteltével felöntjük kb 0,5 liter vízzel. Beletesszük a zöldborsót is, valamint a sót.
Felforr, 10 percig főzzük, majd hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, sült krumplit, sült kördöt és a sült padlizsánt. beletesszük a tejszínt, és a finomra vágott petrezselymet is. Az állagát is ilyenkor állítjuk be. Ha száraznak érzed, tegyél még bele egy kis vizet. Ha hígnak, hát akkor még egy kis sült krumplival lehet sűríteni, ha rászánod magad az újabb pucolásra, sütésre. De ne aggódj, ha híg lenne, az sem baj. Még rottyantunk rajta egyet (kettőt) és kész. Ha növényi tejszínt használunk, (kókusz, szója, stb) akkor azt csak akkor tegyük bele, ha már levettük a tűzről, különben kicsapódik, és "beikrásodik". Szóval veszít a selymességéből és az esztétikai értékéből.

Sok sikert mindenkinek!
Talán egyszer lesz fotó is róla :-)




2016. november 20., vasárnap

Kalácsfonás 4-es fonással

Ez egy szuper dolog! Próbáljátok meg ti is!
Én nagyon boldog vagyok, hogy tudom, és még boldogabb, hogy megoszthatom veletek ezt a tudást.

2016. október 17., hétfő

Egytálételek - Zöldséges köles



Ezt az ételkategóriát rendkívül változatosan lehet elkészíteni, ha megismerjük az egytálételek készítésének alapelveit. Ez egy olyan ételtípus, ami szinte korlátlan szabadságot ad a szakácsnak, hogy kedvére kísérletezhessen az alapanyagok, a fűszerezés és az állag terén. Ebben a kategóriában az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a legtökéletesebb arányt, legalábbis ami a mi ízlésünk szerint annak számít. Tehát a három tényező – alapanyag, fűszerezés és állag – háromféleképpen fogja befolyásolni a végeredményt. Kezdjük az állagnál.
Először is azt kell kitalálnunk, hogy mennyire folyékony, vagy épp szilárd állagúra szeretnénk készíteni ételünket. Minél folyékonyabbra sikerül, annál könnyebben csúszik, tehát annál többet lehet belőle fogyasztani. Az állag meghatározása nem csak az ízlésünkön, hanem az időjáráson is múlhat. A hideg, szelesebb időben jobban eshet a szilárdabb étel. Ha pedig már nyarat írunk, akkor sokkal kívánatosabb lehet a folyékony, szinte már leveshez hasonló, híg állagú ételkészítmény.
A másik fontos rész a fűszerezés. A fűszerekkel meghatározhatjuk azt, hogy mennyire szeretnénk színesre, pikánsra, magyarosra, olaszosra, mexikóiasra, franciásra, vagy esetleg indiaiasra készíteni az ételt. A fűszerezéssel jelleget adunk az ételeinknek. Ez mindenféle ételre igaz, nem csak az egytálételekre. Ha kevesebbet használunk belőlük, mint amennyit megkívánna az étel, vagy az étkező személyek, akkor jellegtelenné tesszük azt. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a különböző országokra jellemző fűszerezéseket összevegyítjük, vagy ha egy bizonyos ország nemzeti ételéhez egy másik ország jellegzetes ízvilágát rendeljük hozzá. Abban az esetben viszont, ha gyerekeknek, vagy diétára fogott vendégeknek is főzünk, indokolt lehet a fűszerek visszafogása, vagy akár a teljes mellőzése is. A kicsiket nem ugyanazzal tudjuk lehengerelni, mint a felnőtteket. A gyerekek azt nézik, hogy mit kapnak, és hogy az mennyire szép. Az íz másodlagos számukra. Persze legyen finom is, de az ő ízlésük szerint ez leggyakrabban nem a fűszereket, hanem a sót jelenti. Ha szép az étel, nincs benne egész fűszer csak őrölt, és elég sós, de nem túl sós, akkor ezzel már túl is szárnyaltunk mindenféle elvárást, amit támaszthatnak felénk.
A harmadik tényező az alapanyag. Az egytálételek jellemzője az, hogy zöldségek és valamilyen gabonaféle is van bennük. A zöldségek variációja az adott országtól, az évszaktól, vagy a pénztárcánktól függ legjobban. Mivel ez nagyon változatos listát adhat, ezért csak néhány zöldségfélét adok példaként, amit szinte mindenhol be lehet szerezni. Tehetsz bele répát, karfiolt, brokkolit, zellert, zöldbabot, zöldborsót, sütőtököt, karalábét, céklát, vagy morzsolt kukoricát, ami neked a legszimpatikusabb, vagy ami nálatok terem. Ha van benne két- vagy háromféle zöldség, akkor az már bőven elegendő. A gabonafélék közül legnépszerűbb a rizs, de ezzel még koránt sincs vége a felsorolásnak. Rizs helyett tehetsz bele kölest, hajdinát, árpát, bulgurt, kusz-kuszt, vagy akár gabonapelyheket is. A lényeg mindig a gabona mennyiségén van. Kezdetnek adnék egy példát, amit nevezhetnék ideálisnak is, de ez csak az én ízlésem szerint lenne ideális. Tehát, ha például 2 liter egytálételt szeretnél készíteni, akkor 8 és 15 dkg között legyen a gabonamennyiség benne. Ha nem szeretnél kockáztatni a gabona puhaságát illetően, akkor főzd meg külön az ételtől, hogy biztosan jól átfőtt legyen. Dupla vízben megfő 20 perc főzés után.
Most leírok egy receptet, hogy összeálljon előtted is a teljes kép. Hangsúlyozom, hogy ez nem etalon, hanem csak egy kiindulási pont számodra, amit tetszőlegesen változtathatsz attól függően, hogy neked mit kíván az ízlésed, vagy, hogy milyen alapanyagok állnak rendelkezésedre.
Hozzávalók: 
-      20 dkg répa, zsüliennre vágva 
         20 dkg zöldborsó 
         20 dkg karfiol, kis rózsákra szedve 
         12 dkg köles

-          fűszerek: 1 evőkanál fűszerkömény, késhegynyitől fél teáskanál mennyiségig változtatható őrölt fekete vagy fehér bors, 1 evőkanál só, 2 evőkanál őrölt pirospaprika, 1 csomó petrezselyem zöldje
-          4 evőkanál olaj
Tégy fel 4 evőkanál olajat egy edénybe, amibe kényelmesen belefér 2 liter étel. Hevítsd fel az olajat. Pár másodpercre dobd bele a fűszerköményt és a borsot. Tedd hozzá a répát és a karfiolt. 2-3 perc pirítás után öntsd fel 1 liter vízzel. Tedd bele a zöldborsót és a sót is. Ha felforrt, tedd bele a kölest. Ha nem lenne meg a 2 liter, akkor tégy annyi vizet még hozzá, hogy elérje a 2 litert. Főzd kislángon, amíg meg nem puhultak benne a zöldségek és a köles. Ez kb 20 perc, miután újra felforrt. Ha minden puha, akkor keverd bele a felaprított petrezselyem leveleket is.
Finomabb lesz a köles, ha az is pirítva van az ételben. Ezért én sokszor rászánom az energiát, hogy külön készítem el. Ebben az esetben, a folyamat annyiban más, hogy köles nélkül főzzük a „levest”, és akkor tesszük bele a főtt kölest, amikor már megpuhultak benne a zöldségfélék. Óvatosan beleszedjük a kölest, belekeverjük a petrezselymet, és kész.

2016. október 5., szerda

Alma csatni - apple chutney

Ahogy a mondás tartja: "a jó csatni olyan édes, hogy nem lehet otthagyni, de olyan csípős, hogy nem lehet megenni".
A csatnik a frissensültek párjai, az indiai étkezésben. Szerepe jelentős, mert az étkezés során a gyomorban lévő tűz felélesztése a feladata. Ezért az étkezés elején is lehet fogyasztani. Édes íze meghozza az étvágyat, csípőssége pedig a tüzet. A frissensültek lehetnek fasírt jellegűek, vagy különlegesebb indiai csodaságok is, mint például a katmir vada, vagy az alu-patra.

Akkor ennek fényében, álljon itt még egy csodálatos csatni recept.

Hozzávalók:
- 1 kg alma
- 30 dkg cukor
- 2 evőkanál olaj
- 1 db 6-8 cm hosszúságú fahéj rúd
- 1 teáskanál ánizsmag
- 3 db egész csili, vagy 1 tk por csili
- 1 csipet kurkuma

Elkészítése:

Érdemes lehámozni az almát, de ha nagyon nincs rá időd, akkor hagyhatod rajta is. Esztétikusabb a csatni, ha hámozott almát használunk. Fel kell kockázni, minél kisebb kockákra.
Végy egy fazekat, ami kb 3-4 literes. Töröld szárazra. 
Tedd bele az olajat, és hevítsd fel, hogy megjelenjen az első füstcsík.
Ekkor tedd bele a fahéjat, az egész csilit (ha azt használsz) és az ánizst. Ha nincs ánizs, akkor lehet helyettesíteni csillagánizzsal, vagy édesköménymaggal, esetleg ki is lehet hagyni (valószínűleg nem fog leszakadni az égbolt). Ha a fűszerek kezdenek sülni, és pattogni, akkor bele lehet tenni az előkészített almát.
Kicsit meg kell kevergetni, utána mehet bele a cukor, és a por csili (ha azt használsz).
1-2 percenként kell kavargatni, amíg fel nem forr. Utána is 1-2 percenként, hogy le ne égjen :)
Mindezt 30-40 percen keresztül kell folytatni, amíg szép, fényes, nem lesz a csatni színe.
Az állagának olyannak kell lennie, mint a folyékony lekvár. Tehát nem folyékony, hanem szilárd, de olyan legyen, ami könnyen ki tud csusszanni az edényből. Amikor belerakjuk a cukrot az elején, akkor még viszonylag híg, mint egy almaleves. De a főzés során elpárolog a benne lévő víz, és szépen lassan csatnivá sűrűsödik.
Hamarosan lesznek képek is.

Üdv néked, sok sikert, és szép napot!

Radha vallabha das